Kalotaszeg, miként Kós Károly 1932-ben megfogalmazta, „eredetileg a Vlegyásza lábánál elterülô azt a kicsiny háromszögletü földterületet jelenti, melyet a Bánffyhunyad alatt összeömlô Sebes-Körös és Kalota vizei fognak be. Tágabb értelemben Kolozsvár megyének azt a területét, amely a Kolozsvár-Nagyvárad vasútvonal, illetve országút közepén és két oldala mentén Kolozsvártól egészen Csúcsáig terül el és amelyet délen a Gyalui havasok északi, nyugaton a Vlegyásza havas és a Meszes hegylánc keleti lába foglalnak be." Kelet felé Kalotaszegnek nincs ilyen pontos földrajzi, sem pontos néprajzi határa, s a Kolozsvár környéki falvak mintegy hídat alkotnak északkeleti irányban a Mezôség, délkeleti irányban az Aranyos vidéke felé. Ezt az átmeneti állapotot jól érzékelteti a Kolozsvárral tôszomszédos Györgyfalva példája. Kalotaszeg néprajzilag három részre tagolódik. Egyik része a Felszeg: a Sebes-Körös és a Kalota háromszöge, Bánffyhunyad központtal. A második rész a Körös vizétôl északra, az Almás-patak völgye mentén a Szilágyság felé lejtôsödô Alszeg, végül ettôl keletre Kolozsvárig a Nádas-patak völgye, vagyis Nádasmente. Mivel a Nádasmentébe a párhuzamos Kapusvölgyi falvak is beletartoznak, ezt a harmadik kalotaszegi kistájat Kolozsvári átmeneti vidéknek is nevezzük. Kalotaszegi tanulmányok emlegetik a Cifravidéket is, ez a Nádasmente egy része, fôleg Daróc, Bogártelke, Vista és Méra.
Turisztikailag nagyon könnyen megközelíthetô: az E60-as nemzetközi fôút szinte kettészeli. A leágazó utak egyrésze országos fôút (Almás völgye) illetve fontosabb összekötô utak (Bánffyhunyad - Jósikafalva, Kolozsvár - Egeres - Középlak). Ezenkívül, a nemzetközi fôúttal párhuzamosan halad keresztül a tájon a Kolozsvár-Nagyváradi fô vasútvonal is.
Kalotaszeg mai domborzatának kialakulása háromszázmillió évvel ezelôtt, a kôszénkorszakban kezdôdött. Ebben a korszakban a Gyalui havasok vidékén hatalmas gránit feltolulással egybekötött hegységképzô folyamatok zajlottak. E gránittömeg északi nyúlványai Gyerômonostor határában is felbukkannak. Az izzó, mélybôl feltóduló magma mozgás közben hatalmas nyomást gyakorolt a képzôdô hegység peremvidékén már korábban lerakódott és átkristályosodott kôzetekre. Bedecs, Erdôfalva, Dongó és részben Pányik is ilyen - az amfibolitok csoportjába tartozó - kristályos palákból álló padon fekszik.
Ez a hegységrendszer a kréta korszak végére erôsen lepusztult, felületén nagy, elegyengetett felszínek alakultak ki. Miután a földtörténeti újkor végére a hegység ismét kiemelkedett, a Hideg- és Meleg-Szamos, valamint Bedecs és Kiskapus között a Kapus pataka (Lonka patak) mély völgyeket vágtak belé. Így alakult ki a festôi szépségü Pányiki-szoros a Kapus-patak Lonka-völgynek is nevezett szakaszán, Bedecs és Kiskapus között.
Az egész Kalotaszeget uraló Vlegyásza (1836 m) egy óriási lávaömlés eredménye. Az esemény a Középsô-Krétában zajlott le mintegy 100 millió évvel ezelôtt, amikor óriási mennyiségü dacit, andezit és riolitláva ömlött ki.
A Meszes hegység, mely nyugat felé lezárja a Bánffyhunyadi medencét, szintén ôsi kristályos palákból áll. Hirtelen letörése a medence felé vetôkkel magyarázható. A besüllyedt medencét elöntötte a paleogén tenger, melybôl lerakódtak a márgák, mészkövek, gipszek és vörös agyagok.
Mai domborzatát tekintve megállapíthatjuk, hogy az idônként változó éghajlat feltételei mellett a kôzetminôség irányította a felszín fejlôdést. Vezérszint az alsó és a felsô durvamészkôpad.
Kalotaszeg tájképi változatosságát nagyban befolyásolták a kölcsönhatásban levô tájalakító tényezôk (kôzetalkat - szerkezet - domborzat, éghajlati és vízrajzi tulajdonságok, élôvilág és társadalom). Kettôs tagoltsága szembetünô: Felsô- és Alsó-Kalotaszeg között. Felsô-Kalotaszeghez tartozik Magas-Kalotaszeg, a dongó-gyerômonostori magas térség, Erdôfalva - Gyerômonostor - Pányik - Sátorhegy, valamint Dongó vidéke. Magas-Kalotaszegre jellemzô a viszonylag nagy tengerszintfeletti magasság (700-900 m), bokros-tanyás hegyi települések, erdôfoltok, hegyi legelôk, kaszálók és gyér szántóföldek. Felsô-Kalotaszeg hegyközelben van, éghajlata zordabb mint átlagosan Kalotaszeg éghajlata.
Felsô-Kalotaszeg Felszeg részét Nyugaton a Vlegyásza elôhegye, a Kôhegy vagy Kalota hegy határolja, míg déli irányba a gyalu-dongói vonulat érinti.
Jellemzô e tájra az agyagos márgán fekvô nyolc-tíz méteres vastagságú durva mészkôbôl álló rétegsor.
Alszeg Felszegtôl északra, közel 200 méterrel lejjebb az Almás patak és mellékvizei mentén terül el. Jellemzôje a kopár, suvadásos táj. Alszegen az éghajlat viszonylag enyhébb. Elterjedt a földmüvelés, szôlôtermesztés, ellentétben Felsô-Kalotaszeggel, ahol fôleg az állattenyésztés fontos. Az ugyancsak Alszeghez tartozó Kapus-Nádas mente eróziós domboldalaival, számos mészkôréteg kuesztáival, „szöktetôivel" teszi hangulatossá a tájat. A tájra jellemzô az erózió által látható vörösesbarna talajjal borított lejtôkön felbukkanó fehér foltok - mészkô, gipsz, agyagfejtô helyek - látványa. Csaknem minden település mellett helyi kôfejtô müködött.
Jelentôs, bár kishozamú vizei e tájnak az Almás-, a Nádas-, a Kapus- és a Kalota patakok. Kalotaszegen, pontosabban Körösfôn ered a Sebes-Körös, mely Bánffyhunyad környékén egyesül a Kalota patakával.
Kalotaszeg növénytani ritkaságait tekintve említést érdemel a henye boroszlán (Daphne cneorum) vagy részeg-virág, mely a Körösfô felett emelkedô 750 m magas Részeg tetôn terem.
A Kapus völgyére merôleges Pányiki-szoros. Különlegesnek számító környezete, éghajlata, mikroklímája van. Télen, a hideg levegô, nagy fajsúlya miatt benyomul e szük függôleges kôfalak közé, míg nyáron a napsütés csak kismértékben érvényesül. Igazi fagyzúgnak tekinthetô a Pányiki-szoros. Mindezt jól példázza növényzetének sajátossága is. Fent a tetôn tölgyfa erdôben járunk, s ahogy ereszkedtünk, elôbb nyír, majd a fenyves jelzik az éghajlat hüvösségét. „Igazi fordított világ ez, amelyben fejtetôre állanak a növényföldrajz általános megállapításai" írja dr. Xántus János „Országjáró bakancsok" c. könyvében. A sötét sziklákon aranysárga alpesi zuzmó, kôvirág és fenyô díszlik.
Kalotaszeg népe története során sokat szenvedett a háborúktól. 1241-ben kún és tatár betörések, 1437-ben a parasztmozgalmak harcai és az azt követô megtorlások, valamint az 1700-as évek kuruc-labanc háborúi tizedelték lakosságát. Ennek ellenére etnikai képe egységesnek mondható. Lakossága Jegenye és Kisbács kivételével református. Templomainak döntô többsége késô románkori ízléssel épült, melyeket késôbb gótikus stílusban átépítettek vagy kibôvítettek. A XVII. században a falusi templomokat fallal kezdik körülkeríteni és ez a védelmi jellegü építkezés alakítja ki a templomvárakat. A körülkerített falon belül van a temetô - cínterem - ahová bástyával megerôsített kapun át lehet bejutni. A bástyákon és a tornyon tornác fut végig az ôrség számára. A torony fából készült tetôszerkezete általában zsindellyel fedett, magasan és karcsún tör az ég felé. Oldalán négy kisméretü „fiók torony" áll.
Az egyházi építészethez tartozik még a különálló, faszerkezetü harangláb is. A templomok belsô, fából készült részeit, berendezéseit, tárgyait festéssel díszítették, motívumaik virág- és állatalakok variációi, színkészletük: fehér, okker, világos és sötétkék, zöld és rôtvörös. A kazettás mennyezetet, a szószéket és koronáját, a karzat deszkázatát, a padokat és úrasztalát a magyar népi elemeket is magába foglaló reneszánsz stílusban festették a környék asztalos festôi (a gyalui Asztalos János Ketesden 1692-ben, Bikalon 1697-ben, Vistán 1699-ben és Körösfôn, az idôsebb Kolozsvári Umling Lôrinc, Szászlónán 1752-ben, Gyerômonostoron 1758-ban, Körösfôn 1764-ben, Valkón, fiai - Lôrinc és János - Körösfôn, Gyerômonostoron, Bánffyhunyadon, Bikalon dolgoztak az 1770-es években.
A középkorban öt vár védelmezte ezt a vidéket: Sebesvár, Váralmás, Egeres, Léta és Gyalu.
Kalotaszeg lakóinak nagy része földmüvelésbôl élt, de napjainkban az iparban és a kereskedelemben foglalkoztatottak aránya jóval meghaladja a gazdálkodók számát. A talaj rosszul termô, sovány és köves, az állattenyésztés jövedelmezôbb; jellemzô haszonállat a bivaly.
A nôk létrehoztak egy sajátos - csak erre a vidékre jellemzô - szövésbôl, varrásból, hímzésbôl és ruhakészítésbôl álló „háziipart", amely forma és motívumgazdagságával európai hírnevet vívott ki a népmüvészetet kedvelôk körében.
Ezen a vidéken ma is él a tárgyi népmüvészet több ága: a fafaragás, a bútorfestés, a szövés, a varrás és hímzés, valamint a férfi és nôi viseletkészítés. Feltétlenül meg kell említeni a szellemi hagyományokat is; a naptári év jeles napjaihoz kapcsolódó archaikus szokásokat és a közösségi összejövetelek nagy számát is.
A kalotaszegi famunkák igen széles skálát ölelnek fel. Leglátványosabb a remek arányérzékkel megalkotott fedeles kiskapu, melynek két tartóoszlopát geometrikus vagy növényi mintázatú faragással díszítik.
A lakás belsô berendezési tárgyait szívesebben készítik festéssel, amely kevés, de annál harsogóbb színbôl áll. A régi bútorok alapszíne zöld, az újabbaké kék vagy fehér. Az általánosan használt díszítmény egy stilizált kancsóból kinövô, mindig szimmetrikusan komponált virágcsokor.
Festett bútorokat ma Nyárszón és Mákóban készítenek.
Az utóbbi években fellendült a fafaragás ápolása. Jelentôs a bánnfyhunyadi Kudor „dinasztia" tevékenysége. Ugyancsak említést érdemelnek Sárvásár, Körösfô és Magyarókereke alkotó mühelyei.
Híres kôfaragó mühelyek is fellelhetôk Kalotaszeg területén. Kitünnek a vistai és zsoboki faragások.
A kalotaszegi hímzések a magyar nyelvterület egyedi formakincsü termékei. Stiláris szempontból megkülönböztethetô az írásos és szálán-varrott technika. A vidék specialitása a fodorvászonra varrt kézimunka, melynek alapanyaga a házilag szôtt gyapot- vagy elegyesvászon. Az írásos hímzések neve onnan származik, hogy a vászonra a mintát varrás elôtt elôrajzolják.
A kalotaszegi viselet talán a legimpozánsabb az erdélyi magyar ruházatok között. Különösen a nôi viselet arányai, motívum- és színhasználata lenyügözôen ünnepélyes hatású. A nôi öltözködés szinte minden egyes darabja ugyanaz, mint a múlt század elején. Fehérnemüként pendelyt hordtak. A nôi ing nyakból ráncosan hullik alá, kézelôjét és álló nyaki részét keresztszemes varrással díszítik. Az ing legdíszesebb varrása a kari részen van. Írásosan díszítik, vállfôs ing a neve. A szoknya vagy fersing aprón ráncolt. A fersing elé kötényt vagy kötôt kötnek. Az ing fölött hidegben báránybôrbôl szabott mejjrevalót hordtak, amelynek teljes felületét tömötten, szücsselyemmel, pamut-vagy gyapjúfonallal varrták ki. Felsôruhaként viselik a bujkát. Lábukra napjainkban is magassarkú, rézpatkós csizmát húznak, amely lehet fekete vagy piros. A piros csizmát gépi varrással díszítik. A kalotaszegi nôi ünnepi viselet jellegzetessége a muszuly. Középkori viseletnek számít a dulándlé, egy nagyméretü négyszögletes „kendô". A leányok gyöngyös pártát hordanak és nyakukban zsinórra felfüzött gyöngyökbôl formázott bojtot.
A férfiviselet a húszas években megváltozott. A csizmanadrág kiszorította a bô gatyaviseletet. Felsôruhaként mindennapossá vált a bujka, amelyet az öregeknek fekete, a fiataloknak pedig piros-zöld színü gépvarrással díszítettek. Fejfedôként szalmakalapot vagy pörge szélü posztókalapot hordtak. Téli hidegekben szürke darócot vagy térdig érô bôrrátéttel díszített, vállnál kivarrott kozsókot viseltek.
Napjainkban a felsorolt nôi és férfi viseletek egyes darabjait hétköznap is hordják, de teljes öltözetként csak ünnepnapokon viselik.

Kalotaszeg falvait bemutatva nem hagyhatunk ki olyan településeket, melyek e kistáj határán kívül találhatók. E falvak építészete, népviselete és népmüvészeti-, élô hagyományai rokonságot mutatnak. Ezek: Ajtony, Györgyfalva, Kajántó.

A könnyebb áttekinthetôség érdekében betürendben soroljuk fel Kalotaszeg falvait:

A Mezôség szélén fekvô falu neve Ajtony (Aiton) oklevelekben 1320-ban jelentkezik elôször Oktkunth néven. 1334-ben plebániatemploma van. Régen védelmi célokat szolgáló kôfal vette körül. Nyugati kapuja román stílusú. Középkori mennyezete leomlott, kazettás mennyezettel helyettesítették.

Bábony (Babiu) 1291-tôl jelentkezik oklevelekben. Középkori temploma korán elpusztult. 1935-ben Kós Károly tervezte új fatemplomot építenek, melybe a régibôl átmentik az 1752-bôl származó festett karzat és festett mennyezet töredékeit.

Bánffyhunyad (Huedin) vásáros város, közigazgatási központ, vasútállomással. Kalotaszeg egyetlen városa. Központját a négyfiatornyos, Árpádkori református templom uralja. A XIII. századi templomból a románkori hajó egy része maradt fenn. A többi rész 1872-bôl származik, amikor az 1765. évi földrengés után meghosszabítják. A románkori szentély helyett épült csúcsíves boltozata a fentemlített földrengéskor beomlik. A helyette készített festett kazettás mennyezet Umling Lôrinc müve. A hajó mennyezetfestménye ismeretlen kolozsvári asztalosok munkája 1705-bôl: „Építette ez Mennyezetet Hunyad városa Nagy Inségi között." Szentélyének ablakai mérmüves kiképzésüek.

A reneszánsz díszítésü kôszószék Kidei Sipos Dávid müve, a lebontott drági templomból.

Bánffyhunyadon értékes kulturális-hagyományôrzô tevékenység folyik. Itt szerkesztik a Kalotaszeg címü - Gyarmathi Zsigáné által 1890-ben alapított - lapot. A Ravasz László ház ad helyet népdalvetélkedôknek, néprajzi kiállításoknak, elôadásoknak. Érdemes megtekinteni a Kudor „dinasztia" fafaragó mühelyét is.

Bedecs (Bedeciu) 1345-ben jelentkezik az oklevelekben. Református temploma volt a gótikus korban. Ablakai a késôbbiek során reneszánsz jelleget kaptak. Helyette ma görögkeleti templom áll.

Bikal (Bicalatu) református templomáról 1400-ból van adat: Tamásfalvi Illés fia, Gergely IX. Bonifác pápához fordul, hogy plébánia templomot építsen. Koragótikus ízlésben épült, szentélyének két mérmüves ablaka van. Mennyezet festményének nagy része Umling Lôrinc János alkotása.

Egeres (Aghiresu) uradalmi központ volt a Bocskai, Gyulaffy, Mikes, Szentkereszti családok fôúri kastélyával. 1572-bôl származó kapufelirata szerint a XVI. század második felében épült. Ma romos állapotban van. Református templomának XIII. században épült hajóját késôbb gótikus stílusban kibôvítették. A templom református kori patrónusa a Bocskai család; egyik ôsének emlékét (Bocskai Gáborét) 1593-ból sírkô ôrzi.

Farnason (Sfaras) a Szent-Iványi család kastélya a XIX. század elején épült. Ezt ma a környék legmodernebb öregekotthonának építik át. Hatalmas park övezi. A falu református temploma a XV. századból való. Alaprajza gótikus. E korból való 1475-ös harangja és az 1510-bôl származó síremlék. A déli kapu melletti oroszlán a római kor emléke. Kazettás mennyezete 1750-bôl való, Umling Lôrinc munkája. A templomtól délnyugatra harangláb áll középkori haranggal.

Gyalu (Gilau) a XII. század vége felé egyházi birtokként szerepelt. Központjában, parktól övezve áll a XV. században épült várkastély a Rákócziak - I. és II. Rákóczi György kedvelt vára. 1660. Május 22-én II. Rákóczi György innen indult seregével az Erdélybe beözönlött török-tatár hadak ellen. A feltárt római castrum 221 m hosszú és 137,5 m széles. Az „Ala Siliana" 500 fôbôl álló lovasegység állomásozott itt. Ma kisegítôiskola müködik a várkastélyban.

Gyerôvásárhely (Dumbrava) 1333-ban plebániatemploma van. A középkori templomot 1831-ben lebontják és helyébe újat építenek. Régi faragott felíratos köveit befalazzák az új templomba. Az 1575-bôl származó Gyerôffy címeres sírkövet, az 1752-ben készített táblás mennyezetet (Umling Lôrinc és Tamási Asztalos János alkotása) érdemes megtekinteni.

Györgyfalva (Gheorgheni) bár kiesik a kistájból, Kalotaszeghez tartozik. Feltételezhetô, hogy nevét Szent György tiszteletére szentelt templomától kapta.

Inaktelke (Inucu) népi építészeti emlékekben gazdag. Sok az öreg ház. Egyedülálló a 21. számú ház 1888-ban faragott bejárati ajtója, mely egy nôi alakot ábrázol. Számos pávás kalotaszegi stílusban épült ház, gazdagon berendezett „tisztaszobák" jellemzik. Tájháza múzeális értékü. Temploma egy XV. századi keresztelô medencét, s Umling Lôrinc János által készített (1783) festett szószékkoronát ôriz.

Kajántó (Chinteni) római katolikus temploma XIII. századi építmény. Szentélyének boltozata, sekrestye ajtaja és a déli oldalon elhelyezett papi ülôfülke a XIV. századból származnak.

Kalotadámos (Domosu) temploma a XIII. század vége felé épült. Ezt bizonyítják a templom gótikus korából fennmaradt stílusjelek: a fali szentségfülke, a torony alatti nyugati kapu, a nyolcszög három oldalával záródó szentély. Mennyezetkazettáit 1753-ban festette Umling Lôrinc.

Kalotaszentkirály - Zentelke (Zam - Sâncrai) a Bánffyak egykori uradalma. A település központjában, dombon áll középkori eredetü, négy fiatornyos református temploma. Toronyaljának bejárója csúcsíves. A templomból kivonuló színes sokadalom látványa illette Ady Endrét: „A Kalota partján" címü versének megírására. Ma dombormü állít emléket a költônek. Kalotaszentkirály nemzetközi népi tánctáborok szervezôje. Ékes pont a faluturizmus láncában.

Ketesd (Tetisu) az Almás-patak völgyében fekszik. XIII-XV. századi fatornyos temploma helyén 1937-ben Kós Károly által tervezett kôegyház épült. Harangtornyában néprajzi kiállítóterem van.

Kisbács (Baciu) Kolozsvárhoz való közelsége révén városi jellegü település. Katolikus temploma ôrzi a XIV. századból eredô sekrestye síma csúcsíves ajtaját és a hajó kapuját.

Kiskapus (Capusu Mic) 1335-bôl származó templomának négy sarkán faragott kváderkô szegély, nyugati bejárójánál csúcsíves kapu, s a kapu feletti körablak teszi müemlékké azt. Gyerôffy címeres sírkövek, boltzárókövek gazdagítják. Ácsolt haranglába 1895-bôl származik.

Körösfô (Izvoru Crisului) 1341-ben püspöki birtok, s feltételezhetô, hogy temploma is az volt. Kazettás mennyezete, karzatai, padelôi, szószékkoronája 1764-bôl való, Umling Lôrinc alkotása. Ma a falu jelentôs népmüvészeti központ. Határában magaslik a Riszeg-tetô. Itt honos a védett henye boroszlán (Daphne cneorum). Virágzása idején népi fesztivál színhelye a hegy.

Lóna (Magyarlóna - Luna de Sus) templomának eredete az 1300-as évek elejére tehetô. 1652-bôl való „szász" elôneve szász településre utal. A templom mai formája gótikus. Jeles értéke e templomnak a hajót egész hosszában és szélességében fedô kazettás mennyezet; 120 kazettája, gazdag virágdíszítéssel Umling Lôrinc alkotása 1750-bôl.

Magyarfenes (Vlaha) XIII. századból való katolikus templomának szentélye egyenes záródású. A keleti falat betöltô háromrészes freskó a XIV. század közepén készült. A szentélyben lévô freskót valószínü a Szent György szobor alkotói, a Kolozsvári testvérek (Márton és György) készítették a XIV. század közepén. A nagymúltú 8 szobás Jósika kastély a két világháború között eltünt. Itt gyerekeskedett a magyar regény megteremtôje Jósika Miklós (1794-1865).

Magyargorbó (Gârbau) egykori kôegyházának XV. századi szenteltvíztartótöredékei az egykori templomdombi ásatásokkal kerültek felszínre.

Magyargyerômonostor (Manastireni) terémskôbôl épült református temploma a falu közepén emelkedô dombon fehérlik. Az 1241-es tatárdúlás után a templomot a Kalota nemzetségbôl származó öt család - Gyerôfi, Kabos, Radó, Kemény és Mikola - építette újra. 1442-ben Kabos Tamás bôvítette. 1660-ban a törökök felégették, 1675-ben földrengés rongálta meg. Mivel a földesúr és a nép már a XVI. század végén reformált, a katolikus templom belsô jellegzetességei teljesen eltüntek. Mennyezetének festését Umling Lôrinc készítette. A templom déli külsô falán napóra található és hármas szoborcsoport, melyet Debreczeni László 1936-ban tett hozzáférhetôvé. A legérdekesebb a madárleány, mely emlôibôl két sárkányfiókát táplál. A mü nagyon régi lehet, mert tudjuk, hogy a sárkány a kereszténység felvétele elôtt volt szent állat. A szobor az anyatej mágikus védô hatását sugallja. A torony kôbôl és fából készített remekmü; 40 m magas 4 fióktoronnyal. A sisak alatt faragott csipkés tornác van. A cintermet várfal veszi körül. A falu szülötte Debreczeni Márton (1802-1851) bányamérnök, aki Kossuth Lajos bányatanácsosa volt. Ô alkalmazta elôször Erdélyben a gôzgépet (Zalatna, 1838). Itt müködött mint református lelkész Hory Farkas (1813-1872), aki verseivel, balladáival díjakat nyert. Szép síremléke a cinteremben van. Lánya Etelka, késôbb Gyarmathy Zsigáné, népi kultúrát felkaroló és irodalmi tevékenysége folytán „Kalotaszeg Nagyasszonya" lett.

Magyarkapus (Capusu Mare) az Erdélyi püspökség birtoka, neve 1282-ben villa Kapus néven jelentkezik a forrásokban. Templomának építését közvetlenül a tatárjárás utáni évtizedekre, a XIII. század közepére teszik.

Magyarléta (Liteni) a Jára-patak bal partja fölött emelkedô várnak a névadója. Kezdettôl fogva királyi vár. Építésének pontos idejét nem ismerjük. Oklevelekben már 1324-ben szerepel. Ma romokban áll.

Magyarókereke (Alunisu) temploma 1273-ban épült. A templom déli, nyugati és északi oldala még eredeti. Szószékkoronája 1746-ból való, a festések - a karzat 5 táblája és a papi szék - az Umlingok mühelyében készültek.

Magyarsárd (Sardu) temploma eredetileg egyhajós gótikus templomnak épült kb. 1300-ban. Késôbb, a reneszánsz idején a mellékhajókkal megtoldották. Ma romokban áll, de tisztán megôrzi eredeti gótikus jellegét. Magyarsárd határában csodálatos nárciszrét (Narcissus stellaris) terül el. Védett növény.

Magyarvalkó (Valeni) erôdített, két bástyás kôkerítéssel körülvett temploma valóságos gyöngyszem. Dombtetôn épült a XIII. században. Szentélye gótikus bordázatú. Befalazott kövei közül említést érdemel a Valkai család címere. Szentélyének mérmüves ablakai, kehelyformájú keresztelômedencéje középkorra utal. Hajója kazettás borítású, Umling Lôrinc és fia 1778-ból való munkája. A temetôkertben régi kopjafákat tekinthetünk meg.

Magyarvista (Vistea) református temploma jelentôs müemlék, a XIII. századból. E századra utaló részletei: nyugati félköríves kapu szôlôleveles, fürtös indával vagy a leveles-virágos inda sárkánynak mondható pikkelyes örzzsel. Déli bejárója ugyancsak románkori, az ôsi hitvilág fô szimbólumait ábrázoló jelképekkel: páros nap, hold és csillagok. Mészréteg alatt XV. századi freskók lapulnak. Mennyezete 120 kazettával fedett, melyeket 1765-ben idôsebb Umling Lôrinc festett. Neki tulajdoníthatjuk a templom összes festményét. Haranglába 1760-ban készült ácsmunka. Országszerte híresek kôfaragó mesterei.

Magyarzsombor (Zimbor) plébániatemploma 1332-bôl való. Mai formáját a XV. században kapta. Kehelyformájú kôszószéke Kidei Sipos Dávid munkája 1742-bôl.

Mákófalva (Macau) öreg házai, a Kós Károly tervezte müvelôdési otthon, jelentôs mükedvelô tevékenysége, kalotaszegi bútorfestô iskolája mind megannyi érték.

Nádasdaróc (Doroltu) neve 1299-ben jelentkezik oklevelekben elôször. Terméskôbôl épített református temploma magastetôs, zsindelyfedésü müemléktemplom a XIV-XV. századból. 90 táblás kazettás mennyezete, festett padelôi Umling Lôrinc alkotásai. A szentélyt három gótikus ablak világítja meg. Közülük az egyiket egyetlen kôlapból faragták. A hajó két ablaka csúcsíves. A templomot kôkerítés vette körül. A cinterem ma is temetôhely.

Nagypetri (Petrindu) temploma a XV. században épült. Erre vall a szentély többszögü záródása, a szentély északi falában megôrzött fali szentségfülke csúcsíves stílusa. Kazettás mennyezete Asztalos István munkája. Haranglába zsindellyel fedett szép ácsmunka.

Sebesvár (Bologa) Hunyad és Hunyad-vár néven is emlegetik. Alapítási éve ismeretlen. 1319-tôl emlegetik oklevelekben. 1412-1435 között Zsigmond királytól a losonci Bánffyak kapják adományul. A Henc (Székelyó) patakának a Sebes-Körösbe való beömlésénél a kereskedelmi utat vigyázta; vám funkciója volt. Ma romjai láthatók. Sánccal körülvett 203x121 m-es római castrumjának (Resculum) romjai ma is látszanak. A castrumhoz fürdô is tartozott. Itt a Cohors II. Hispanorum állomásozott, melynek feladata Dacia északnyugati határainak a védelme volt.

Sztána (Stana) református temploma a XV. században épült gótikus stílusban. Festett kazettás mennyezete, a templom belsô írásos varrottas díszítése teszi a templombelsôt kedvessé. Vasútállomásához közel található Kós Károly hajdani családi rezidenciája, a „Varjúvár".

Szucság (Suceagu) XIII. századból származó temploma mai formáját a XV. században kapta.

Tordaszentlászló (Savadisla) 1887-1888-ban épített református templomának padlókövén Dengelegi Pongrác 1488-as évszámú címere található. Nem messze a templomtól áll a Jósika - Mikes - Széchen kastély a XIX. századból. Ma szanatórium. Tordaszentlászló népi kórustalálkozók színhelye. Szerves tagja a kalotaszegi faluturizmusnak. A templom elôtt álló Szent László kô mellszobrot 1992 június 27-én, I. László király szentté avatásának 800. évfordulóján avatták fel. Alkotója Sántha Csaba fiatal szovátai szobrászmüvész.

Türe (Turea) református temploma déli portikuszában szôlôleveles, -indás díszítésü oszlopfô található. Homlokzatát elôredülô helyzetben levô redôs ruhás, kardos alak díszíti. A templomkert számos régi sírkövet ôriz. A XIII. században épült templomának szószékét Kidei Sipos Dávid faragta. Kós Károly (1883-1977), Kalotaszeg szerelmese, a türei tiszteletes lányát, Balázs Idát vette feleségül (1910).

Váralmás (Almasu) 1238-ban épült monostoráról volt neves. 1241-ben tatárok pusztították el. Romos köveit beépítették az almási Dezsô várba. A vár romjai még láthatók.

Zsobok (Jebucu) ma Bethesda-Gyermekotthonával világhíres. 1490-ben épült templomát 1879-ben tüzvész pusztította el, ezért temploma újonnan épült.